~Egy felejthetetlen év


Sarah Dessen
Kelly 1998
284 oldal
***
(Someone Like You)
Kecskés Eszter fordításában
ISBN: 9789639943452
Moly: 85 %
Goodreads: 4


"Legjobb barát nélkül az élet csúf, szörnyű hely.
Halley és Scarlett évek óta legjobb barátnők. Megosztják egymással titkaikat, ruháikat és szerelmeiket. Mások szemében Scarlett a népszerű, feltűnő lány, Halley csak a csendes barátnő, ám ő nem bánja: ketten tökéletesen kiegészítik egymást.
A gimnázium harmadik évének elején azonban megbillen az egyensúly. Először Scarlett barátja, Michael - az évfolyam legendája, akivel boldogan randizna az iskolában az összes lány - meghal egy motorbalesetben. Aztán Scarlett hamarosan megtudja, hogy Michael gyermekét hordja a szíve alatt. Életében először Scarlettnek van igazán szüksége Halleyre. Ám bármennyire igyekszik is Halley, meg kell küzdenie a saját problémáival is - próbál eltávolodni parancsolgató anyjától, miközben élete első komoly kapcsolatát éli meg. Lehet, hogy Halley és Scarlett barátsága megroppan a súly alatt, de soha nem törik meg...mert az igazi barátságban az ígéret örökre szól."


Sarah Dessen az egyik olyan író, akit amiatt szeretnek az olvasói, mert belevonja a történetbe a mindennapi problémákat, teljesen valós alapja van, nagyon átérezhető, azonosulhatsz a főszereplővel anélkül, hogy észrevennéd. Eddigi könyveiben, amiket tőle olvastam, mindig pozitív érzésem volt a könyv végén, visszagondolva pedig rájöttem, hogy akármilyen furcsa, de imádom az adott könyvet. Ennél viszont kivételt kell tennem ez alól. Három a magyar igazság, a harmadik könyve annyira nem tetszik. Már elterveztem, hogy nemsokára elolvasom a negyedik Dessen-könyvet, ami nálam a Figyelj rám! lesz. Az első kettő könyvem az Altatódal és a Tökéletes volt. Mindkettő műben voltak vicces, szomorú, megható és elgondolkodtató jelenetek, és ezek nélkül nem is lett volna tejes a könyv. Ebben a kötetben viszont nem volt semmi, amin nevettem volna, nem volt olyan érzésem, hogy megfulladok a rám nehezedő érzések áradatától. Nem lett kedvenc karakterem, sem kedvenc fejezetem. Nekem ez lehangoló volt az eddigiekhez képest, de attól még ajánlom az olyan olvasóknak, akik szerették pl. A nővérem húgát vagy az Amíg éleket.

Remy és Macy után Halley karaktere nekem nem volt szimpatikus. Az elején egy báb volt, amit az anyja irányított, azután elzüllött, majd rájött, mit tett, és megint az anyja birtokolta az élete minden percét. Igazából semmit nem tudok mondani Halley-ről. Unalmas lány.
Scarlett, a barátnője már egy hangyányit érdekesebb. Az egész történet vele indul és vele ér véget. Szerintem ő jobb főszereplő lett volna. Élénkvörös, tűzszerű haja megragadt az emlékeimben. Apjával nem rémlik, mi történt, de az anyját nem tudom hova tenni. Egyszer úgy éreztem, tök jó fej, aztán volt egy megnyilvánulása a lánya felé, és máris a lista aljára került. Az anyja jelenlegi pasijával viszont semmi bajom nem volt, néha megmosolyogtatott, de ő sajnos nem sokszor szerepelt. Maradjunk annyiban, hogy Steve a legviccesebb alak a történetben. Scarletthez visszatérve: érdekes, kicsit nagyképű, elvont, hercegnő. Igazából ő a történet középpontja.

Halley és Scarlett

A srác nevére nem is emlékszem, annyira nem jelentett semmit. Egy kis puskázás után megtudtam, hogy Maconnak hívták. Szóval Maconról hirtelen annyi jut eszembe, hogy egy bulizós, mindenki kedvence típusú srác, aki szíves örömest segít a körülötte legyeskedő lányoknak. Szerintem egyértelmű, hogy miben. A lényeg, hogy szereti a páros feladatokat. Igazából minden lány úgy emlékszik rá, mint egy szép pontra a múltjában. "Amíg tartott, addig csodálatos volt." Halleyvel is rendesen bánt,, annyira nem tolakodott. Szerepe igazából nem volt sok, maximum Halley gondolatait töltötte ki, vagy épp elcsábította pár buliba. Ami nem Halley világa volt.

Nekem nem volt szimpatikus se Halley gondolkodása (hogy vagy az anyja irányít mindent az életében, vagy mindent Maconra bíz), se Macon egész személye, se Scarlett anyjának nemtörődömsége. Valójában Scarlettet bírtam a legjobban, és erre most jöttem rá. Szabad gondolkodása, lelkesedése, vidámsága, lazasága és legfőképp spontaneitása. Ezek mind megfogtak. Emlékeztetnek valakire, aki régen közel állt hozzám. És boldogan gondolok vissza rá.

A történet nagy része Halleyék utcájában játszódik. Scarlett a szemközti házban lakik, így a két barátnőnek majdnem olyan jó dolga volt, mint nekem és ADCnek. Bármikor rosszul érezték magukat, társaságra vágytak (amiben az anyai nem számít bele), ott voltak egymásnak.

Kiemelném a legtöbbször elhangzott szót, illetve mondatot. "Tudom."
A könyv végére annyira idegesített, hogy már automatikusan átugrotta a szemem. Nem hazudok, ha azt mondom, kb. 50x minimum le volt írva ez a szó. Ezek után nekem ez a Tudom-könyv.



Őszintén és röviden: azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiket érdekel a hétköznapi élet, amiben a legjobb barátnőd terhes, a pasid nyomul, az anyád korlátoz mindent, ő irányítja az életed, az apád elvárja, hogy tökéletesen teljesíts mindenből, és te mindeközben kiszöksz éjszaka, iszol, és félsz önmagad lenni.

A karakterek nekem antipatikusak, unalmasak, érdektelenek, igénytelenek. A helyszíneket viszonylag eltűrtem, szépen volt leírva, összesítve, egy gyenge 3-ast tudok adni ennek a kisregénynek.
Van amelyik blogger (inkább a 25 év körüli korosztály) azt írta, ő kötelezővé tenné ezt az olvasmányt az iskolában, annyira igazat ír, szembesít a való világ szörnyűségeivel, ráébreszt, hogy a világ nem habos-babos-rózsaszín-csillogó.


Már csak 2 Sarah Dessen könyv vár rám, hogy elolvassam, de a másik említett kötetet (a Szerelmi leckék hitetlenekneket) sehol nem találom se könyvben, se ekönyvben. Szóval ha valaki tud valami forrást, ahonnan megszerezhetném, kérem szóljon!


Köszi, hogy benéztél!