Amit a VKP-ról még tudni kell: minden posztban új téma, bárki csatlakozhat, aki blogol; további információkért keresd fel a Facebook csoportot, valamint írj Szilvinek, nézz be a Pillecukor Blogra; kéthetente szerdán jönnek posztok, minden VKP-s tag egy időben teszi ki a saját bejegyzését; azért jött létre ez a hullám, hogy minden blogger megoszthasson magáról valamit, ne csak egy név legyen a sok között, valamint hogy jobban jobban megismerjetek.Nos, azt hiszem számomra ennél jobb téma nem fog adódni a VKP történelmében, ugyanis, a cím hirdetménye szerint is, most a kedvenc regényemről fogok írni. Párszor már említettem az elmúlt időben, hogy melyik könyv áll a szívemhez a legközelebb, de nem is húzom tovább a bevezetőt.
A kedvenc regényem: J. L. Armentrout - Obszidián (Luxen #1)
2014. március 21-én írtam erről a könyvről ajánlót először, ami semmit sem ér a mostani ajánlóimhoz képest. Szóval vehetjük úgy is, hogy ebben a posztban felfrissítem az adott könyvről írt véleményem, kicsit részletesebben, hogy mit miért imádok, pár exkluzív képpel megspékelve, külföldi borítókkal, a borítókon szereplő modellek további munkásságaival, az írónő további könyveivel és a többi.
Alap adatok a könyvről
Könyvmolyképző 2013
422 oldal
(Obsidian)
*****
Miks-Rédai Viktória fordításában
ISBN: 9789633730362
Moly: 93 %
Goodreads: 4,3
"Az újrakezdés szívás.
Amikor - éppen az utolsó középiskolai évem előtt - Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt - akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam..."
J. L. Armentrout nehezen leírható névvel rendelkezik, ami az írói pályáját illeti. Jobb szeretem, amikor J. Lynn néven ír, de már eléggé megszoktam a hosszabb nevét. Mostanában nem szoktam elírni, de anno mindig utánanéztem, jól írtam-e. Ezen a néven Magyarországon (még) csak a Luxen sorozata fut, de remélem, hamarosan fordításra kerül például a Dark Elements vagy a Frigid sorozata. Másik nevével elkezdődött a megjelentetése a Wait for you c. sorozatnak, az első kötete szépen csücsül már a polcomon, a Várok rád. Az írónő Nyugat-Virginiában lakik (ahol a Luxen sorozat játszódik), a műfajban már középkorúnak számít, de 34 évével ezt nem jelenthetjük ki. Szerintem figyelemreméltó, ha valakinek ebben a korban van tehetsége egy mostani 16-20 éves lány fejével gondolkozni, hiszen az ő kamaszkorában még teljesen más volt a világ. Könyvei teljes listáját, friss információkat itt találhattok, ha tudtok angolul.
Az Obszidián borítója eléggé tetszik, bár a zöld nem kifejezetten a kedvenc színem, mégis úgy találom, illik a könyvhöz, mivel a férfi főszereplő szeme is zöld. Nagyon szeretem a dombornyomatos fedőlapokat, és erre még rátesz egy lapáttal a titokzatosság, hogy miért van villám és tenger a háttérben, miért emelkedik ki a lapból a srác szeme (olyan fontos lenne?), miért háttal van a lány a képen...stb.
Hogy őszinte legyek, nem szeretem az olyan borítójú könyveket, aminek modellek vannak; ne szabják meg nekem, hogy képzeljem el a szereplőket. De ebben az esetben eltekintek ettől a fóbiámtól, mert kivételesen tényleg van hasonlóság (nem is kevés) a borítóképen szereplő Pepe Toth, és a képzeletemben élő Daemon Black között.
A másik amit nagyon sok tervező elront, hogy olyan modelleket válogatnak be, akinek nemhogy a magassága, de még a haja színe sem egyezik a könyvbéli karakterével. Sztella Tzitoziosz egy ilyen lány. Sötét barna, majdhogynem fekete haja egy csöppet sem hasonlít Katy Swartzéra, akinek szőkés-barna, később melírozott szőke haja van. Valamint a magassága. Katy kb 160 cm magas, míg Daemon 180-185. Megértem én, hogy ők a való életben is egy pár, és hogy nem vállalnak páros munkát a más emberekkel, de akkor legalább rogyasztotta volna be a térdét, hogy alacsonyabb legyen a képen, vagy tettek volna rá parókát, ha nem vállalja a festést a haján, de ő szerintem nem volt alkalmas erre a munkára.
A most következő könyveket nem olvastam (nem is biztos, hogy fogom), ezért nem tudom, milyen karaktereket modelleznek, de íme pár borító, ami szintén az ő nevükhöz köthető:
A történet az én szemszögemből
A fülszövegből már kiderül, hogy Katy most költözött Nyugat-Virginiába, az Isten háta mögé. Egy 2 szintes családi házban lakik az anyjával kettesben, mert megtehetik. Van előkertjük, ahová szép virágágyásokat tervez, de mindenek előtt ki kéne csomagolnia azt a sok dobozt, amit a költözés során telepakoltak. Ha Katy lennék, én is így kezdeném: kipakolni a könyveket, aztán a ruhákat, a laptopot, az egyéb személyes tárgyakat, ami fontos (pl olvasólámpa). A többi ráér. Lazán besorolom őt is a Könyvmolyok közé. Pólója említése szerint: "Az én blogom jobb, mint a te vlogod."*, valamint szanaszét hagy könyveket a kanapé karfáján, a tök felesleges dohányzóasztalon, a konyhapulton illetve a ház sok más pontján.
Katy sok mindenben hasonlít rám, vagy ha úgy tetszik, én hasonlítok rá. Ő sem szeret kimozdulni a saját kuckójából, csak ha valami igazán motiválja. Itt gondolok a virágültetésre, egy sétára az erdőben, hegymászásra, vagy csak kimenni a boltba, hogy ne haljunk éhen. Emellett ő sem szeret sokáig egyedül lenni. Elmerül a könyveiben, a vlogját szerkesztgeti, főz, mos és a többi, de sétálni én se mennék el egyedül. Erre jó, ha a szomszédban veled egykorúak laknak. Ráadásul egy ikerpár! Ki tudná náluk jobban, merre van a legközelebbi bolt? Gyanútlanul, ártalmatlanul kérdezné az ajtónyitó góliátot, de egy szót nem tud kinyögni, hiába szólongatja a srác. Azt hiszem, én ott helyben elsüllyedtem volna, nemhogy még meg is szólaljak, párbeszédet bonyolítsak le egy görög istennel.
Igen, ő Daemon. Magas, kidolgozott teste mindenki másét felülmúlja, fekete haja a szemébe lóg, zöld szeme pedig úgy világít még nappali fénynél is, mint a telihold.Katy sok mindenben hasonlít rám, vagy ha úgy tetszik, én hasonlítok rá. Ő sem szeret kimozdulni a saját kuckójából, csak ha valami igazán motiválja. Itt gondolok a virágültetésre, egy sétára az erdőben, hegymászásra, vagy csak kimenni a boltba, hogy ne haljunk éhen. Emellett ő sem szeret sokáig egyedül lenni. Elmerül a könyveiben, a vlogját szerkesztgeti, főz, mos és a többi, de sétálni én se mennék el egyedül. Erre jó, ha a szomszédban veled egykorúak laknak. Ráadásul egy ikerpár! Ki tudná náluk jobban, merre van a legközelebbi bolt? Gyanútlanul, ártalmatlanul kérdezné az ajtónyitó góliátot, de egy szót nem tud kinyögni, hiába szólongatja a srác. Azt hiszem, én ott helyben elsüllyedtem volna, nemhogy még meg is szólaljak, párbeszédet bonyolítsak le egy görög istennel.
Testvére, Dee ugyanez, csak lányban. Szénfekete haja majdnem a derekáig ér, hiperaktív, barátságos, intenzív lány. Róluk nem is érdemes többet mondani, olyan titokzatosak, hogy nem én leszek az, aki leleplezi őket.
Katy barátnői, Lesa és Clarissa az osztály pletykásai, Lesa nagyravágyó, bulizós, tipikus tini, Clarissa visszafogott, okos, az, akit strébernek neveznek, mégis tökéletesen illik a hármójuk körébe. Ketten kiegészítik egymást, Katy pedig pont félúton van kettejük személyisége között. Mivel Daemon a suli álma, ezért, amikor Katyvel beszél, rögtön mindenki ugrik, hogy miért beszél ilyen bizalmasan, viccelődősen az új csajjal. Persze rögtön kiderül a kisvárosban, hogy szomszédok, elkezdődik a találgatás, mi történt közöttük a nyáron.
Röviden, spoiler nélkül
- Katy az egyik ebéd során szembeszáll a suli jégkirálynőjével
- fény derül az ikrek titkára
- Katy elájul az egyik sétájuk során
- virágot ültetnek Dee-vel
- Katy majdnem meghal
- az anyja összejön az egyik dokival a munkahelyén
- elmennek úszni egy külső befolyásoló tényező hatására
Különösen örültem a könyv végén szereplő 1-2 fejezetnek, ami Daemon szemszögéből íródott.A könyv végére alapból olyan voltam, mint a napra kitett jégkrém, de amikor elolvastam a bónuszokat...arra nincs szó. Egyszerűen imádom Daemont. A könyv olvastatja magát, hiába 422 oldal, egy éjszaka alatt elolvastam, utána pedig, amikor egy rossz könyv került a kezembe, újraolvastam, hogy visszaadja a könyvek iránti szeretetem, az olvasás lényegét felelevenítse. Olyan jó érzés újra és újra átélni kettejük kicsit sem hétköznapi történetét, színt hoz a szürke hétköznapokba, izgalmat az unalmas estékbe, fiktív érzéseket az érzelemmentes napokba.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a misztikumokat, a pörgős történeteket, a nagy fordulatokat, a lassan kibontakozó kapcsolatokat, a heves vitákat és a rivalizálást.
Az ígért külföldi borítók
.jpg)
.jpg)
Pepe Toth és Sztella Tziotziosz
Az írónő magyarul megjelent további könyvei
* És itt jön a kérdésem. Ez csak egy elírás volt az első könyvben, ami mostanra nem változtatható, vagy valaki nem tudja, mi az a "blog", és mi a különbség a "vlog"-gal kapcsolatban?
Nagyon egyszerűen: a blog az, amit írunk (mint én), a vlog pedig, amikor videóra véve mesélünk könyvekről (mint Attila, the bookaholic vagy Kevin, a Zolvasó). Nos, ezek után nálam egyértelmű, hogy Katy vlogol, mivel videózik. Szóval van különbség.
Köszi, hogy benéztél!