Kiadás éve: 2012
Oldalak száma: 390
Kiadó: Egmont Kiadó, Dark-Egmont
A mű eredeti címe: On the edge
Értékelés: ***
Saját rövid leírás:
Töredék-Perem-Mágia. Így helyezkedik el a két világ és a határa.
Rose Drayton Peremben él két öccsével.
Töredékben élők nem rendelkeznek semmiféle varázserővel, de azt se, aki átlépi a határt. Peremben él a söpredék, akiket mindkét világ kitaszított. Ott nincsenek autók, plázák és a többi, ami a jelenlegi korban megtalálható egy városban. A perembeliek rendelkeznek varázserővel, de korlátozva vannak a használatukkor. Ha átmennek Töredékbe, túlélik ugyan, de akinek nagyobb az ereje, annak jobban fáj az átkelés. Vannak, akik tudnak villantani, vannak alakváltók (Rose egyik öccse is az) és vannak az öregek, az átokszórók. Minnél öregebb az illető, annál súlyosabb az átka. Mágiában a kékvérűek laknak, a nemesek, a nagy hatalommal bírók. Ha ők átmennének Töredékbe, belehalnának, olyan nagy a varázserejük. Igazából ezzel nem is próbálkoznak sokan, mármint az átkeléssel. A töredékbeliek és a mágiabeliek sem látják a határt, ha mégis megközelítik, valami különleges erő hat rájuk, hogy visszaforduljanak. Például otthon hagyták a vacsorájukat, nem kapcsolták le a lámpát, nem etették meg a gyerekeket stb.
Rose fehéret villant. Peremben egyedül ő tud ilyen nagy erővel villantani. A villantás olyan, mint egy villám: hosszú nyúlvány, előjöhet a kézfejből, a mellkasból, a hátból. Minnél világosabbat villant valaki, annál veszélyesebb. Aki fehéret villant, az biztosan egy kékvérű leszármazottja. Rose nem. Rose sok-sok gyakorlással érte el ezt az állapotot. A legrosszabb fajta a vörös és a narancssárga villantás, konkrétan semmi hatása. Már ha egyáltalán eltalálja a célját. Aztán ott vannak a zöldet és kéket villantók. Ők már erősebbek, de még mindig nem eléggé és nincs rá garanciájuk, hogy célt találnak.
Amikor kiderült, mire képes Rose, mindenki a családjába akarta házasítani, hogy a fiuk gyermekei, az unokák is fehéret villantsanak majd. Eddig senki nem próbált más miatt közeledni Rose-hoz.
Ám ez a történet most új fordulatot vesz.
Egy nap egy újabb kékvérű áll Draytonék kertvégében. Rose fel van készülve az elutasításra, ám, amikor kijelenti, hogy nem fekszik le Declannel, a kékvérű sarjjal, a férfi láthatóan meglepődik. Declan egészen más miatt jött, ám miután újra megnézte magának Rose-t, ajánlatot tesz. Három próbát kér, cserébe a lány kezéért.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne, hogy kiállja a próbákat, megkapja Rose-t és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Csakhogy ott van az a probléma, ami miatt Declan igazából jött. Vérebek. És a nagybátyja, a szörnyek vezetője. Le kell őt is győznie, ha boldogságban akarnak élni és nem tervezik Perem pusztlását.
Kedvenc szereplő: Jack
Vélemény:
Pörgős. Eseménydús. Hosszadalmas kifejtésekkel. Akció-szerelem egybevéve.
Rose személye magával ragadó, egyéni, becsületre méltó. Szülei nélkül, akik már régen meghaltak, ő vezeti a házat, neveli az öccseit. Jack, a nagyobb fivér, alakváltó. Bolyhos fülű hiúz. Személy szerint én imádom a hiúzokat, így, amikor megláttam leírva, hogy amikor akarja átváltozik, irigy lettem. De el is múlt, mert nem vagyok bolond, hogy elhiggyem, ilyen is létezik. Georgie a kisebb fiú. Hát róla nem sok mindent tudtam meg. Volt egy pont, ahonnan kezdve George-ként kellett szólítani, így kérte. Szerintem aranyos.
Igazából tippem sincs, hogy tudtam ennyi mindenséget írni erről a könyvről, de ez még csak a magyarázat. Ha magáról a sztoriról is mesélnék, én is írhatnék egy könyvet.
Declan karaktere megigézett. Oké, hogy kékvérű, így gyakorlatilag tiltott gyümölcs Rose-nak, de ha a férfi kezdeményez (hál' Istennek) elnézhető a kapcsolatuk. És ebben a könyvben így történt.
Mondanom se kell, hogy mint minden fantasy regény, ez is ugyanolyan hatással volt rám, mintha megállt volna a világ, nem létezne más, csak én és az álomvilágom.
Ajánlom
a fantasy rajongóknak.
További részek:
Bayou Moon - Áradó hold (#2)
Fate's edge (#3)
Steel's edge (#4)