Komal Kant
Móra 2015
314 oldal
(Impossible)
****
Kulcsár Júlia fordításában
ISBN: 9789631198560
Moly: 80 %
Goodreads: 3,8
"Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűsége érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimi tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. Talán mégis van bennük valami közös…"
Komal Kant a hatodik író, akinek a Móra Kiadó, azon belül is a LOL könyvek gyűjteményébe került fordításra a könyve. Ez a kötet magában is megállja a helyét, de eredetileg egy olyan sorozat nyitókötete, mint például a Feszülő húr (Pushing the Limits) vagy A garabonc (Graceling). Azaz minden kötet más szereplő szemszögéből mutatja be a saját történetét.
A címet nem tudom mi alapján fordították "Lehetetlen"-ről a mostanira, de igazából nem bánom. Nem tudom, miért "rosszfiú", vagy hogy miért úgy írják, mintha valaki kihasználná, de valakinek biztos 100%-osan tetszik.
A borító nekem nagyon bejön, bár az oldalára írt címet én a "LOL-betűtípussal" írtam volna.
A történet Statlenben játszódik, egy teljesen fiktív helyen, de nekem kifejezetten tetszik. Olyan hangzása van, mint sok más amerikai városnak. Említés van még a Verdana-tóról, ami szintén kitalált hely, viszont nagyon szívesen elutaznék oda, annyira megtetszett a hely leírása.
"A tűzrakós bulit most is, mint általában, a Verdana-tónál tartották, egy akkorka városban, ahol - ha az ember véletlenül túl nagyot lép - rögtön kívül találja magát a határon. Verdanában fák vannak és néhány patak, más szinte semmi."
Főszereplőink Ashton Summers és Luca [ejtsd: Luká] Byron kiskorukban nagyon jó barátok voltak, mindent együtt csináltak, aztán egy szomorú végkifejlettű baleset után Luca bezárkózott a saját világába, kizárta a külvilágot, így Ash is elkezdte a saját útját járni. Ezzel indul a történet. Már 7 éve nem beszéltek egymással, és most, hogy Lucából egy festett fekete hajú "lúzer" rocker lett, Ashton pedig a pomponcsapat kapitányi posztjára küzdötte fel magát, ez a két teljesen ellentétes személyiség nem fér meg egy térben. Az az Ash, aki videojátékozott a fiúval és az apjával, gumiabroncson hintázott, szendvicsében nem tűrt meg mást tonhalon, hagymán, savanyúságon, olívabogyón és majonézen kívül, szinte teljesen el lett temetve a sok márka, smink, ruha és minden egyéb menőség alá. Luca felszabadult személyisége ugyanígy el lett nyomva, a zenébe fojtotta minden érzését, gondolatát.
A jelenlegi felállás
Ashton: legjobb barátnője AsKance Logan, akit a kezdetektől fogva utáltam, ugyanolyan díva, ugyanolyan álszent és hiperaktív, mint minden más bálkirálynő. Ash már időtlen idők óta bele van esve Oliver Carsonba, aki a focicsapat kapitánya és szerinte reális, hogy ők összeillenek, a két vezér. Szerintem pedig nem. Oliver karaktere kísértetiesen hasonlít Simon Cutters (Ónix, J. L. Armentrout) karakterére. Utálom. Nem tudom, miért pont őt szemelte ki Ash. Mondjuk, amennyit tud hisztizni (miután átvette Kance stílusát)...
"Eszemben se volt 15 percet gyalogolni hazafelé ebben a hűvös őszi időben."
Ez a mondat engem kiütött. Amerikában tényleg minden egy saroknyira van az otthontól? És mindenki ennyire el van kényeztetve? Megértem én, hogy magassarkúban nehéz egy egész napot kihúzni a suliban, aztán hazamenni, de csak szerintem nem reális, hogy minden 16-17 évesnek van már kocsija, hogy azzal furikázzon oda-vissza? Minden kamasz annyira kiszámítható, hogy ilyen mondatok válnak köztudottá?:
"A mi sulinkban az emberek előre megérzik a veszekedést, ahogy a cápák is megéreznek egyetlen vércseppet a vízben."
A családot illetően - az anyjával és az öccsével lakik, aki amúgy a féltestvére, mégis imádják egymást. Blaze (ha jól emlékszem) 5 éves, még bőven a képzelet világában él (egyesek szerint a kisgyerekek láthatatlan barátai nem a képzeletük szüleményei, hanem szellemek), ezért teljesen érthető, miért jelenti ki, Mr. Rochester éhes.
"Mr. Rochester, Blaze képzeletbeli barátja, Londonból érkezett látogatóba, nagy rajongója a teának, a mazsolás kalácsnak és az Éneklő Kukacoknak."
Későbbiekben kitalálható, ami fog történni Ashton és Luca között, de ha még nem gondolkodtatok rajta, ezt a cuki idézetet ugorjátok át.
"Láttam, hogy Luca megpuszilta Ashyt a száján." - Blaze
Az anya nekem elég szimpatikus, íróként otthonról dolgozik (fantasy történeteket ír, kicsit olyan, mint Agatha Christie), bár voltak pillanatai, amikor megkérdőjeleztem anyai képességeit. Egy dolgot azonban minden kétséget felülmúlóan jól csinált. Ashton kijelentése ezt bizonyítja:
"Anya az egyetlen biztos pont az életemben."
Valamint találtam egy mondatot ("Mi a csodát keres Ashton Summers a könyvtárban?"), ami a szövegkörnyezetben igen meglepő volt, mégis egy kicsit büszkének éreztem magam, hogy Ash kezd észhez térni.
Luca: a családi háttere miatt az egész személyiségét elég összetettnek, ezáltal bonyolultnak, nehezen
megfejthetőnek éreztem, de végül mindenre kaptam választ. Őszintén, elég röviden össze tudom foglalni a lényét: festett fekete hajú, zöld szemű, mégis iszonyat helyes srácot képzeljetek el, tetkókat, piercinget, egy bandát, ahol énekel és gitározik, emellett ő írja a szívhez szóló dalszövegeket.
A banda: Riley és Eddie a háttérben dobol és gitározik, nem zavarnak sok vizet. Szurkolóik, mondhatni ragasztóval hozzájuk illesztett lányok, Stacey és Elly. Az előbbivel bőven lesz zűr és kalamajka, vele egészül ki a szerelmi háromszög (végül is Oliverrel is lehetne, de ő nem szereti Asht), a viták és hisztik elkerülhetetlenek. Ellyt sajnáltam a rá osztott szerepért, amúgy cuki csajnak tűnt. Rileyt bírtam a legjobban a csapatból (Luca után persze), a dumája minden helyzetből kihozta a poént. Még SMS-ben is hozza a tipikus kamasz srácot. (Bocsi, hogy nem tudom tagolni, de remélem nem baj.)
"-Bemenjek egy pomponlány házába? - Te döntöd el. - Van pia? - Aha. - Jövök."
Összességében szerettem az alaptörténetet, bár nem bántam volna, ha Ash kevésbé királynősködik, vagy ha Luca kicsit bőszavúbb lett volna. Hiányzott, hogy lassan fejlődjön ki a kapcsolatuk, de ezt ráfoghatom a közös múltjukra. A mellékszereplőkből (a kb 15-ből) 2-3 volt, akit igazán megkedveltem, a többieket kidobnám a szemétbe.
Egy csillagot levontam a (számomra) nem hiteles, megnyerő, értelmes részletek miatt, de ez nem azt jelenti, hogy nem imádtam.
Őszintén ajánlom mindenkinek, aki olvasott valaha LOL könyvet, vagy aki még nem és ez lesz az első. Nem fogjátok megbánni, ha szeretitek a tini-sztorikat!
Köszi, hogy benéztél!