Könyvmolyképző Kiadó 2012
(This Lullaby)
***
Pásztor Judit fordításában
ISBN: 9789632455815
Borító: *****
Moly: 88 %
Goodreads: 4,1
Moly: 88 %
Goodreads: 4,1
"A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa."
Sarah Dessentől ez volt az első könyv, amit olvastam. A Tökéletes című könyve a másik, ami felkeltette az érdeklődésem, de még nem tudom, mikor és milyen formában fogom olvasni.
Az írónőnek eddig öt könyve jelent meg magyar fordításban, mindegyik egy különálló regény, aminek kifejezetten örülök.
Az Altatódal első ránézésre hosszúnak tűnik, ahhoz képest, hogy csak 400 oldal. Elég megtévesztő volt nekem is, azt hittem, sosem érek a végére, de alig két-három óra alatt már látszott az olvasott mennyiség, majdnem a felénél tartottam.
Ez volt az első olyan könyvem, amikor a lány nem akar összejönni a fiúval, nem tud vele mit kezdeni, nem tudja lerázni és egyáltalán nem az a full romantikus, nyálas könyv. Szerettem, hogy majdnem ugyanannyi hangsúly van magán a szerelmi szálon, mint a lány múltján, a viszonyán az apjával.
 |
| Dexter |
A cím szerintem tökéletes, úgy is, ha az apja álltal írt dalra gondolunk, de úgy is, ha az egész történetre gondolunk, a kapcsolatára Dexterrel, a zenész fiúval, aki nem mellesleg egy égimeszelő, nyurga, rendetlen srác, egyáltalán nem Remy esete. Dexter és a bandája sok színhelyen jelen van, például Remy anyjának ötödik esküvőjén, vagy a jelenlegi mostohaapjának az egyik rendezvényén, fellépőként, háttérzenét szolgálatva, valamint Remy munkahelyén is feltűnik John Miller, a dobos, mert munkát kell kapnia X időn belül.
Remy szereti a rendet és rendszerezettséget maga körül, de amint Dexter belép az életébe, mindez kezd semmivé foszlani. A makulátlanul tiszta autójában utazó fiú elég indokot ad arra a lánynak, hogy ne kedvelje nagyon. A rámenős, néha idegesítő stílus nem az ő terepe. Mindig olyan fiúkkal jött össze, aki csak annyit akart, mint őmaga, aki nem kérdezősködött az életéről minden percben, akiknek megtarthatta a "Beszéd"-et és leléptek.
Dexternek nem tarthat beszédet, mert hivatalosan nem járnak, és amúgy is felesleges lenne, ő nem lépne le; kivárná, hogy Remy megnyugodjon és ott folytassák, ahol abbahagyták.
A történetben szerepel még Remy három barátnője, akikkel nagyon közeli a kapcsolatuk és szinte mindent megbeszélnek, az anyja volt férjeiről is esik szó, a jelenlegiről és annak munkatársairól, Dexter bandájának tagjairól és a munkájukról, versengésükről ("Utálom a Spinnerbait-et!"), valamint Remy apjáról, aki anno a lánya születésekor írt egy dalt, Altató címmel, amit később Dexter szebben átfogalmazott, hogy ne legyen olyan búskomor hangulata.
" E kis altató, néhány szó,
Egyszerű dallam csupán,
Halkan szól e kis szobában,
Mégis hallod, kicsi lány.
Utadat bármerre járod,
E dal mindig megtalál,
S ha valaha cserbenhagylak,
Ő örökké társad már... "
A legtöbbször feltűnő helyszín a sárga ház, a banda tanyája. Itt hangzott el a (szerintem) legnagyobb poén az egész történetben, ami megmaradt, hogy nagyon nevettem.
A további színterek körülbelül a felsoroltak voltak:
- Remy mostohaapjának a munkahelye,
- a Hely (Remy és barátnői légyott helye, egy telek a város szélén, középen egy trambulinnal),
- a parkoló, ahol általában Zip kólát ittak, majd bementek az üzeltbe újratölteni,
- Remy-ék otthona.
Nagyon szerettem a mű hangvételét, az a se nem túl erőltetett, se nem túl lányos fajta, ami magával ragad, és csak falod az oldalakat, annyira tetszik.
Csupán a véletlen műve lehet, hogy Dexter rátalált Remy-re (merthogy ő találta meg előbb), akinek az anyja majdnem annyi férjet fogyasztott már el, mint a sajátja. Vagy mint én ahányszor ettem babot. Ettől függetlenül tetszett, hogy nem a tökéletes, suli menője fiú a "nagy Ő", hanem egy olyan kaliberű srác, mint Dexter. Elsőre én is lazán elutasítanám, de a történet végére nagyon megszerettem és egyáltalán nem zavart se a stílusa, se az esetlensége, sőt, hozzászoktam és mondhatni meg is szerettem. Bár nem éri el azt a színvonalat, amit megszoktam, de attól még nem esik túl a határokon.
Az értékelését kicsit lehúztam, ugyanis az eleje nagyon nem tetszett, Remy múltja annyira taszító, megvetném az ilyeneket, akik már 13-14 évesen több fiúval voltak, mint én 16 évesen. Annyira nevezhető a lány prűdnek, mint én irigynek.
A közepe felé már nemigen zavart, ugyanis az a múlt, most meg a jelenről van szó, és napjainkban egész normálisnak tűnik az élete.
Az apja sok kérdést hagyott bennem, de szerettem a jeleneteket, amikor Remy arról mesélt, mikor és milyen lelkiállapotban szokta hallgatni az egyetlen örökségét az apjától: az Altatót.
