~Percy Jackson és az olimposziak (#1-5)


Rick Riordan
Könyvmolyképző Kiadó 2013
5 kötet - 1614 oldal
(Percy Jackson and the olympians)
*****
Bozai Ágota (#1) és Acsai Roland (#2-5) fordításában
Borítók: ****
ISBN: 9789633731918
           9789632450971
           9789732453316
           9789732454900
Moly: 92 %
Goodreads: 4,26

"A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percy-nek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.Percy-nek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon." [1. könyv]
"A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett. Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt. A New York Times sikersorozatának várva várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percy-n az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd." [5. könyv]


Rick Riordan az az író, akiről és akinek a könyveiről már nagyon sokat hallottam, magamban pedig eldöntöttem, hogy nekem tetszik ez a téma, mármint a görög mitológiai háttér, és hogy én ezt el fogom olvasni. Így történt, hogy nekikezdtem az első magyarra fordított sorozatának, na meg persze a filmes változata se volt rossz, szóval könyvben nagyon jó lesz. Milyen igazam lett! Milyen igazuk lett azoknak, akiknek ezek a kedvenc könyveik! Őszintén megszerettem a karaktereket, nagyon sokat segített a tanulásban, hogy most olvastam, mert magyarból is és történelemből, énekből is a mitológiát vesszük. Olyan jó érzés tudni valamit, amit a többiek nem tudhatnak (azok, akik nem olvasták). Jó érzés összenézni a barátnőmmel (aki szintén olvasta), és szó nélkül megbeszélni egy-egy fejezetet, ami eszünkbe jut a könyvekből. Azzal a tipikus "mi-tudjuk-miről-van-szó-te-meg-nem" nézéssel, amivel meg lehet őrjíteni a  tanárokat is és az osztálytársakat is. 
Ha összeadom az oldalak számát az öt könyvnek, 1614 lapot számolhatok meg, ami így kimondva (leírva) nagyon soknak tűnik még nekem is, de ha azt mondom, hogy egy könyv 280-340 oldal akkor már nem. Én pont az ilyen hosszú művekért vagyok oda, se nem rövid, se nem túl hosszú, szóval ez is egy plusz pont nálam. 
A Könyvmolyképző Kiadónak a fiatalok számára 6 ága van: a Fine Selection, a Cool Selection, a Hard Selection, a Grand Selection, a "Rázós könyvek" és a "Szivárvány kör". 
A kedvenceim (lány létemre valószínűleg) a Fine Selection, azon belül is a Vörös Pöttyös és a Rubin Pöttyös könyvek. A Cool Selectionből csak ezt a sorozatot tudom kiemelni, a Hard Selectionből pedig (eddig) semmit. Egyik barátom most olvassa a Vasdruida krónikáit ami egyszer valamikor 9 részes lesz, ebből eddig 3 jelent meg magyarul is. 
Visszatérve Percy Jacksonhoz: ismét el tudom mondani, hogy amelyik film létezik könyvben, az milliószor jobb olvasva. Nagy melankóliába estem a végén, hogy egy ilyen jól kidolgozott, valósághű (már amennyire egy paranormális regény az lehet), izgalmas történetnek hogyan lehet vége? Szóval én ezt nem fogadtam el, és ugyan tudok az írótól folyamatban lévő megjelenő könyvekről, ami fog kötődni ehhez, de nem hiszem, hogy visszatudná adni azt az életérzést, amit ennek a sorozatnak az olvasása közben átéltem. 
Hogy megemlítsem a "folytatást" is: Az Olimposz hősei néven fog futni a sorozat, szintén 5 kötetből fog állni, az első része már megjelent, Az elveszett hős címmel. 
Mr. Riordantől továbbá megjelent még a 39 kulcs első része, A csontlabirintus. 
Aki nem tudná, a Percy Jackson sorozat 5 részes (A villámtolvaj, A szörnyek tengere, A titán átka, Csata a Labirintusban, Az utolsó olimposzi) és ezeket most egyben fogom értékelni, ajánlani.  


Amennyire tudok, a szereplőkről röviden próbálok említést tenni. 

Perseus Jackson (alias Percy) ezennel felkerült a kedvenc könyves pasijaim listára. Igaz, még kisfiú volt a történet elején, de imádtam minden mozdulatát, főleg az apjától örökölt képességének kiterjesztését az utolsó részben. Ha választhatnék, kinek a lánya akarnék lenni, Poszeidónt választanám, egyértelműen. Szerintem a tőle kapott képességek a legmenőbbek, még Zeusz villámainál is jobb. És nem mellesleg sokat dobott a fantáziámon a filmes változat, amiben szintén imádtam Percy karakterét és az őt alakító színész munkájának hitelességét. 
A mitológiában Perseus Zeusz fia, de Percy mégis Poszeidónhoz tartozik a regényekben. Van, amikor zavaró, hogy egy hangyányit reformálva lett a mitológiai alap, de a nagy része úgy van leírva, ahogy "eredetileg volt". A változtatásokhoz sorolnám Percy isteni apját, a Minótaurusz legyőzését, valamint a Medúza elleni küzdelem beteljesülését.
Ezek után mindenki várja a női főszereplőt, de most kivételesen Luke Castellanról fogok írni, Percy egyik barátjáról, akinek szintén nagy szerepe van a történetben, több cselekményszálon is szerepel. (Mielőtt bárki tévhitbe esne, sosem volt szerelmi háromszög a történetben, sem Percy-Annabeth-Luke között, sem Annabeth-Percy-Rachel között.) Annabeth mindig is csak testvérként tekintett a fiúra, ha félreérthető volt a történet, az mind Percy túlzott fantáziájának számlájára írható, mert Annabeth és Luke között tényleg csak testvéri szeretet volt. Luke volt a "bátty", a hős, az "áruló". Nagyon nem szerettem, hiába érdemelte volna meg. A Percy és Luke közötti rivalizálás betudható a tábor jövőjének különböző módon eltervezett védelmére, valamint Annabeth miatti szeretetükre. 
Annabeth Chase. Róla is sokáig beszélhetnék. Nagyon szerettem a vakmerősége, gondolkodásmódja, hűségessége miatt, bár az utóbbit néha túlzásba vitte. Eredetileg szőke lány, de nekem mindig az a "piszkos-szőke", inkább világosbarna hajú főhősnő szerepelt a képzeletbeli filmemben. Volt pár jelenet, amikor megkérdőjelezhetőnek tartottam a logikáját; legfőképp az apjával való kapcsolatra utalok. Azt is el kell azonban ismerni, hogy az említett szülő is adott rá indokot, miért ne szeressem, miért ne bízzak benne. Ezen kívül a Percy-vel való kapcsolata alatt elég egyvonalú irányba haladtak köztük az események, de amint idősebbek lettek, Annabeth tudta, mit kell csinálnia, míg Percy nem. Itt nem hibáztatom Percy-t, de köztudott, hogy a fiúk később érnek. Be kell vallani, a világ legjobb dolga lenne a víz alatt lélegezni, elbújni egy helyre a világ elől, ahova senki nem követhet. A repülést is felvenném erre a listára. Az is olyan...menő. 
Aztán ott van még Grover Underwood, aki egy kicsit másabb, mint Percy vagy Annabeth. Aki nem látta a filmesített változatot nem tudhatja, szóval megpróbálom nem elszólni magam. Grover a legjobb barát, akit el tudok képzelni Percy mellett, hiába a sok furcsasága. Jóban-rosszban segítették a másikat, Annabethszel kiegészülve ez a trió verhetetlen. 
Akinek sok szerepe volt még, az Tyson. Ő csak a második kötetben kapcsolódik be, fontos karakter, valamilyen alapon kötődik Percy-hez, ugyanúgy nem említem, ő mi, mint Grover bemutatásánál. Sok csata, küzdelem van, amit nem éltek volna túl Tyson nélkül, de volt amikor nem várt fordulattal Clarisse La Rue mentette meg a csapatot. Clarisse a harcos lány, a Tábor egyik gyöngye, nagyon jó kardforgató, stratéga, színész. Nagyon sokáig nem szerettem, de úgy a harmadik rész végénél, a negyedik elejénél kezdtem megenyhülni vele kapcsolatban. Bár a legtöbbet nyomó indok az ötödik részben volt, már a negyedikben is kezdett csapattag lenni.

Rajtuk kívül fontos szerepe van Mr. D-nek (Dionüszosznak), Kheirónnak, Tháliának, Silenának, Charlie-nak, Travis és Connor Elleopnak, Árnyék Zoénak, a di Angelo testvéreknek, Borókának,  valamint Percy anyjának, Sally-nek és az ő barátjának, Paulnak.

A legtöbb esemény a Táborban játszódik, illetve az Olimposzon, az Alvilágban, a Labirintusban és Percy iskoláiban.
A Félvér Tábort úgy kell elképzelni, mint egy rendes tábort: nagy terület, házak (6-6 bungaló az istenek és istennők utódainak), tó, erdő (a bejáratnál a nagy fenyővel), sportpálya (ez esetben a szekérversenyeknek, az íjászatnak és persze a Kapd el a zászlót!-nak elkülönítve), étkező (ami egy nagy hely, minden istennek külön asztallal, ahova a gyerekeik ülnek, gerendákon álló tetővel és szigorú szabályokkal)
Az Olimposzt úgy írja le Percy, hogy akkora, mint 20 focipálya. A trónok egyenként egy háztömbnyi szélességűek, valamint magasságúak, hogy a 7-8 méter magas istenek le tudjanak ülni. Mindegyik az adott istenhez kapcsolódó alapból készült, például Dionüszoszé szőlőtőkékből van fonva. Ezen kívül van egy tűzrakás, ami folyamatosan ég, az istenek kedvétől függ, hogy milyen nagy lánggal, és Hesztia ott ül mellette, őrzi a tüzet, mindig más alakban.


A görög istenek (modernebben rajzolva)

Imádom a görög mitológiát, van, hogy egy-egy esemény adtán eszembe jut egy-egy isten, és random elkezdek imádkozni hozzájuk. Talán ciki, talán cuki, nekem mindegy, de vicces, amikor bejön. Olykor nem tudom, mit gondoljak, persze, ez is tündérmese, fikció, de abban a pillanatban el tudnám képzelni, mi lenne ha...
Bezzeg, amikor minden tantárgyból erről tanulunk, pont nem kell felelnem, nem írunk dolgozatot (jó, lesz egy témazáróm, de ez semmi), magamtól meg nem megyek ki felelni, mert akkor már rám ragadna (itt is) a stréber jelző. Pedig nem is! Csak jó a memóriám...
Barátnőmmel szoktunk "játszani", Első mondatokat, amikor a legelső mondat után ki kell találni, melyik könyv az, vagy csak kérdezgeti, hogy melyik írótól melyik könyv van a kezében, vagy melyik könyv címe alapján tudom megmondani, ki írta. És megmondom. Ő meg csodálkozik. Megesik, hogy a csiga is elesik.

Köszi, hogy benéztél!