Colleen Hoover
Könyvmolyképző 2015
371 oldal
(Losing Hope)
*****
Fordította Sándor Alexandra
ISBN: 9788633993965
Moly: 96 %
Goodreads: 4,5
"Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…"
Amikor értesültem a hírről, hogy jön a Reményvesztett, örültem, mert pont akkor fejeztem be az első rész újraolvasását. Megérezhettem, hogy a Hopelesst kell elolvassam, mert jön a folytatás, pedig csak úgy levettem a polcról és elkezdtem.
Lényegesen nagy áttörest éreztem Holderrel kapcsolatban. Az ő oldaláról nézve kicsit több érzelem jött át az egész történetből. A tizenhárom év, amíg önmagát gyötörte Hope elvesztése miatt, kész kínszenvedésként hatott rám, a tizenhárom hónap pedig Lesslie nélkül, már a zombi-létet kezdte kiváltani nálam, miközben Holder életét éltem.
A borítója eléggé tetszik. Nagyon jól néz ki
az első résszel egymás mellé téve a polcom. Már csak a harmadik kötet hiányzik, de így is szeretem. A fedőlapján lévő srácról csak annyit: én nem így képzeltem el Dean Holdert, de nem áll messze attól a fiútól, aki az én főszereplőmet játssza a fejemben lepergő filmen. Az első rész borítóján különösen tetszik a kék-fehér színátmenet, amit hiányolok a folytatás gerincéről.
A címmel meggyűlt a bajom az elmúlt egy-két hétben, ugyanis a magyar fordításból mindig kihagyok egy betűt. A Reményvesztett helyett nagyon sokszor, sok helyen Reményveszettet írtam, amiért bocsánatot is kérek.
Őszintén: Dean Holder lett az egyik kedvenc könyvbéli pasim. Amit nem tudtam meg az első kötetben, szinte minden kiderült a másodikban. A Hopelessben voltak utalások, emberek, helyek, amiknek/akiknek akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de most már lehetetlen nem átérezni mindent, amit Holder 'ok nélkül' tett, hirtelen felindultságból, mindent, hogy mit miért. Itt gondolok Graysonra, Lessre, Karenre, a srácra, akinek nem jut eszembe a neve (akit Holder "tavaly" megvert), de lehet, hogy nem is került sor ennek az apró részletnek a megismertetésére.
Szintén kis gesztusok, amiket imádtam:
> a kisujj-kulcsolás - amikor jót éreztek, amikor bajban voltak, vagy csak tudniuk kellett, hogy a másik ott van mellettük
> alkalmak keresése, hogy egymás közelében legyenek
> a béna kifogások, amiket senki nem vesz be
> Sky és Holder anyukája közti emlékek és szeretet áramlása
> Six és Holder SMS váltása, ami lehetett volna jobb is
> Holder SMS-ei
Szintén kis gesztusok, amiket imádtam:
> a kisujj-kulcsolás - amikor jót éreztek, amikor bajban voltak, vagy csak tudniuk kellett, hogy a másik ott van mellettük
> alkalmak keresése, hogy egymás közelében legyenek
> a béna kifogások, amiket senki nem vesz be
> Sky és Holder anyukája közti emlékek és szeretet áramlása
> Six és Holder SMS váltása, ami lehetett volna jobb is
> Holder SMS-ei
Hope és Sky helyzete anno elég kényesnek tűnt, de most, hogy nem ő volt a főszerepben, nem kellett "átélnem" azt, amit neki, nem volt annyira megütköztető. Persze, rendesen éreztem mindent ugyanúgy, de ezeket az érzelmeket elnyomták azok, amik Less és Hope hiányát harsogták, valamint a pletykák és a Sky iránt érzett egyre erősebb, régiesebbnek ható kötődés. Nagyra becsülöm Holdert, mindenért, amit átélt, ami elszenvedett; amit túltélt. Nem tudom, nekem lett-e volna elég erőm mindent végig csinálni.
Sky sorsa iránt ugyanígy érzek. Rossz belegondolni, hogy tényleg élnek ilyen fiatal áldozatok a világon. Főleg, hogy valaki képes bántalmazni a saját családját.
A végkifejlett természetesen jó. Vagyis ha nevezhetük annak. Inkább tűrhető. A lényeg, hogy Sky és Dean ott vannak egymásnak. Hepiend. Lávsztori.
Köszi, hogy benéztél!