Kiadás éve: 2009
Oldalak száma: 292
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. / Vörös Pöttyös
A mű eredeti címe: Saving Juliet
Értékelés: *****
Fordította: Robin Edina
ISBN: 9789632450612
Hol találtam rá? A helyi könyvtárban ajánlották, amúgy előtte nem hallottam róla
Borító: **
Kedvenc szereplő: Júlia
Saját rövid leírás:
Mimi Wallingford, Adelaide Wallingford dédunokája, a Wallingford Színház örököse az utolsó Broadway előadás előtt lámpalázas lesz. A Rómeó és Júlia előadás főszerepében áll, azonban nem tudja teljes szívvel átélni Júlia szerepét. Ahogyan a híres popsztár, Troy Summer se tudja, milyen is Rómeó valójában. Mimi kap egy nyakláncot a nagynénjétől, amiben hamu van. "Shakespeare tollainak a hamuja". Ami véletlenül összetörik és egy másik világba repíti Mimit, egy (először) nem kívánatos útitárssal.
Vélemény:
Akár olvastad a Rómeó és Júliá-t, akár nem, ez a könyv magával ragad. Sokkal jobban szerettem, mint az eredetit, sokkal jobban átéreztem, de ott az igazság, hogy a Shakespeare-verzió nagyon régi, nagyon puccos, mégis fennmaradt, nagyon sokan szeretik most is. Én azonban jobban rajongok az új történetekért, mint ahogy Suzanne Selfors is jelenkorban írta, jelen problémákkal.
Nagyon jó szókinccsel és megfogalmazással íródott ez a történet, szívesen olvasnék többet is az írónőtől, de a többi művét sajnos nem fordították le magyarra.
A szereplőkről röviden:
Tybaltot sosem szerettem, szó szerint vártam a jelenetét,
Benvolio rendesnek tűnt, de a végére tőle is undorodtam,
Mercutio tényleg rendes volt, nagyon sajnáltam, hogy nem szerepel többet,
Capulet asszonytól a hideg is kiráz,
Capulet úrról nem sok mindent tudok, de nem teszik, hogy szinte mindent ráhagy a feleségére,
Montague úrról kiderül valami, ami kicsit csavar a történeten, Shakespeare nem volt ilyen leleményes,
Romeót túl érzékenynek ítéltem mindig is, de minden jó, ha a vége jó,
Júlia sokkal vagányabb, mint képzeltem volna; imádtam,
Mimi anyját se szívleltem, annyira irányítai akarta a lánya életét,
Troy először egy elkényeztetett, szeretetre képtelen ficsúr volt a szememben, de Mimi kihozta belőle a valódi énjét,
maga Mimi pedig egy kicsit esetlen, de aranyos és okos lány.
Nagyon jó szókinccsel és megfogalmazással íródott ez a történet, szívesen olvasnék többet is az írónőtől, de a többi művét sajnos nem fordították le magyarra.
A szereplőkről röviden:
Tybaltot sosem szerettem, szó szerint vártam a jelenetét,
Benvolio rendesnek tűnt, de a végére tőle is undorodtam,
Mercutio tényleg rendes volt, nagyon sajnáltam, hogy nem szerepel többet,
Capulet asszonytól a hideg is kiráz,
Capulet úrról nem sok mindent tudok, de nem teszik, hogy szinte mindent ráhagy a feleségére,
Montague úrról kiderül valami, ami kicsit csavar a történeten, Shakespeare nem volt ilyen leleményes,
Romeót túl érzékenynek ítéltem mindig is, de minden jó, ha a vége jó,
Júlia sokkal vagányabb, mint képzeltem volna; imádtam,
Mimi anyját se szívleltem, annyira irányítai akarta a lánya életét,
Troy először egy elkényeztetett, szeretetre képtelen ficsúr volt a szememben, de Mimi kihozta belőle a valódi énjét,
maga Mimi pedig egy kicsit esetlen, de aranyos és okos lány.
Ajánlom
azoknak, akik szeretik A szörnyszívű-t, vagy a Csók, pont jókor-t.
