Jaffa Kiadó 2014
300 oldal
(My Soul to Keep)
****
Farkas Veronika fordításában
ISBN: 9876155418532
Borító: *****
Moly: 85 %
Goodreads: 4,1
"Kaylee Cavanaugh csak egyetlen dologra van rákattanva: őrülten szexi és hihetetlenül népszerű fiújára, Nash Hudsonra, aki - mivel ugyanolyan lúdvérc, mint Kaylee - jobban megérti őt bárki másnál. Semmi nem állhat közéjük. Vagy mégis?
A Démonlehelet... Nem az a fajtája, mint amikor reggel elfelejt az ember fogat mosni. Hanem az alvilági kábítószer, amelybe akár bele is lehet halni. Ennek a rendkívül addiktív vegyületnek valahogy sikerült átjutnia az emberek világába. De hogyan? Kaylee és Nash mindent elkövet, hogy felszámolják a forrását, és megvédjék tőle barátaikat - akik közül az egyik már függővé is vált. És valaki más is..."
Rachel Vincenttől ezt a sorozatot kezdtem el először olvasni, bár nem tudom, miért, amikor ennek még nem jelent meg minden része (további 5 kötet vár fordításra), viszont a Vérmacskáknak már igen (vagyis az utolsó kötet most fog megjelenni, országosan december 5-én).
Szóval semmi ötletem, miért, de elkezdtem. Talán a borító tetszett nagyon, talán a fülszöveg, nem emlékszem, de a lényeg, hogy az előző kötetekben (Lélektolvajok, -mentők) Kaylee és Nash egyre nehezebb megpróbáltatások elé néznek, de ebben a részben veszélyben forog a kapcsolatuk is, nem csak az életük.
Szerintem elég rövid olvasmány, igazából mindegyik rész vékony, ahhoz képest, hogy 300 oldal. Nem olyan erősek a lapjai, mint a Könyvmolyképzősöknek vagy a Maxim Kiadósoknak, de nem is sorolható a slozipapír-lapú könyvek közé.
A sorozatokban a címeket szeretem a legjobban, az összhangot, amit egymás mellé állítva alkotnak. A borítók képe is hasonló, de a betűtípus is sokat nyom a latba. Ennek a sorozatnak kifejezetten szeretem a címeit, annyira kapcsolódik az adott kötethez, hogy az már valami. Az eddigiek közül nekem a harmadik fedőlap tetszik nagyon-nagyon, az a rózsa nem tudom mit akar kifejezni, de illik oda és kész.
A több kötetes könyvekről még röviden annyit, hogy nekem örök kedvencem a Luxen-sorozat, ami szintúgy csodásan néz ki a polcomon, imádom, a tartalma se ócska, és az a betűtípus is az egyik kedvencem.
 |
| Tod |
Csak hogy a két főszereplőről is írjak:
Kaylee Cavanaugh az a lány, aki nem bízik önmagában, túlságosan bízik a barátjában, önfejű, nem kér segítséget, még ha halálos veszélyben is vannak (ami nem ritka), egyedül akarja megmenteni a világot, maximum Nashsel együtt. Egyébiránt rendes lány, nem iszik (annyit), vigyáz az apjára, a barátnőjére, az unokahúgára, és a bácsikájára. Emellett mindenben segítségére van szupermenő fiúja is,
Nash Hudson. Neki sincs könnyű élete. Kezdjük ott, hogy ő is lúdvérc. Aztán nem igazán segít neki elvegyülni a szuperszexi külseje, amikor éppen egy lelket próbálnak a hozzá tartozó testben tartani. Ezek után ott van az "idegesítő" bátyja. Tod mindig kifogja a legkompromittálóbb alkalmat, hogy felbukkanjon Kaylee és Nash mellett, ezzel megzavarva az édes kettest. Folytathatjuk a sort a fiúk anyjával, Harmony-val, aki igen jártas minden lúdvérctémában, nem egyszer járt már ő is az Alvilágban. Mivel nőnemű, neki is - mint Kaylee-nek - megvan az a képessége, hogy segítség nélkül átkelhet a határon. A tapasztaltsága és a miatt, hogy ő a Hudson kölykök anyja, sok mindent tud a gyerekeiről, amit még ők sem tudnak magukról, valamint rögtön észreveszi, ha eltitkolnak valamit, vagy bajba kerültek. Nashról még annyit lehetne mondani, hogy mindent Kaylee és a családja érdekében tesz, igen előrelátó, határozott, és összeszedett. Ha a lelkedre köt valamit, az nagyon fontos, és érdemes hallgatni rá. Szerintem igazán megérdemli, hogy Kaylee annyira bízzon benne, mint fordítva. Bár ez nem mindig kölcsönös.
A legtöbb jelenet az Alvilágban játszódik, vagy Kaylee-éknél, Nashéknál, az iskolában, vagy Tod munkahelyén, a kórházban. Ezek közül csak az Alvilágot emelném ki, részletezném kicsit, hogy mindenkinek érthető legyen.
Úgy kell elképzelni, mintha nem léteznének színek, minden fekete-fehér és ezek árnyalatában játszik. Sokkal kevesebb épület van, például Kaylee-ék háza nem is létezik odalent. A fű, ami derékig ér, borotvaéles, életveszélyes, mérgező és törékeny. Mindenféle lény él ott, a pokolfajzatok a legelterjedtebbek. Azok a kis szörnyek, amik a Démonleheleten élnek, csaknem egy méter magasak és bármit megtesznek egy kis adag alvilági drogért.
Ezt a kötetet szerettem a legjobban az eddig megjelentek közül, ugyanis ebben volt a legtöbb konfliktus, vita, balhé. Mind Nash és Tod között, mind Kaylee és Nash között, mind köztük és a barátaik között. Nem az a fajta "ez már nevetséges", és nem is az alapból vicces fajta, hanem a halálosan komoly, életveszélyes típus, amit sajnos nem sokan reagálnak jól. Nem ez a kedvencem a veszekedős jelenetek közül, de megállja a helyét.
Az értékelést ezek miatt a jelenetek miatt és az izgalmas fordulatok miatt emeltem feljebb, mint ahogy azt éreztem a könyvvel kapcsolatban, viszont még mindig várok valamire, ami az egész történetet megbolondítja.
