~A koronahercegnő (Párválasztó #4)


Kiera Cass
Gabo 2015
372 oldal
(The Heir)
****
Fordította Gázsity Mila
ISBN: 9789634060796
Moly: 86 %
Goodreads: 3,9

"35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.

Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.

Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.

Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.
HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT. 
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE?"


Kiera Cass újraélesztette a Párválasztó-rajongókat, ám kicsit meg is ölte bennük a hitet. A koronahercegnőnek már a híre is  lázba hozott mindenkit, aki olvasta a Párválasztó akár csak egyetlen részét is, így engem is. Nem is tudom, mire számítottam azok után, amin America és Maxon átment, a kiegészítő kötetek és a 'boldogan éltek amíg meg nem haltak' végszó nélkül hagyott történet után. Biztos, hogy nem erre.

A borítója nekem még mindig nagyon tetszik, és bár az eredeti trilógiában megértettem a
színválasztást, itt nem. Oké, hogy a fekete nem illett volna, de például arany... Na, mindegy.
A címmel sok bajom van. Először is, a heir örököst jelent, ami bevallom, nem túl ösztönző összefoglaló egy ilyen könyvhöz, de mivel most egy kritikát írok, ezért őszinte vagyok. Másodszor pedig a koronahercegnőt olyan hosszú leírni, és még rövidíteni sem lehet. Utolsó "bajom" pedig a gerincen szereplő óriási betűs írással van, ami szépen hirdeti a könyvet, de kérdem én: Miért választottak ilyen hosszú magyar címet, ha elfoglalja a könyv egész gerincét beborító fedőlapot? Engem zavar, de nincs mit tenni.
Mellesleg, hogy valami pozitívat is írjak, kifejezetten szeretem ezt a sorozatot. A borító az, ami először szemet szúr mindenkinek, sokan az alapján döntik el, megveszik-e a könyvet, vagy sem, de nagy gratula a Gabo Kiadónak, hogy megtartotta az eredetit, mivel csodálatosan eltalálták mindegyik résznél, kb. hogyan képzeli el egy átlagos olvasó a főszereplőt. Kering a neten még egy változat, ami nem tudom, hogy miként került megosztásra a közönséggel, de nekem az is tetszik (de mégsem annyira mint a végső választás).

Mi történt a Boldogan Éltek, Amíg Meg Nem Haltak után?

Eadlyn Schreave hercegnő a tizennyolcadik életévét követő hónapokban választás elé kerül: Az országa és a népe a fontosabb számára, vagy a önmaga? 
Húsz évvel America és Maxon Párválasztója után sok minden másképp működik. A törvény, miszerint az elsőszülött fiú a jogos örökös, leszűkült az elsőszülött gyermekekre. Eadlynnek áldásnak kéne tekintenie, hogy ő lehet egy nap az uralkodó, de ő ezt nem akarja. Inkább hagyna mindent ikertestvérére, Ahrenre, de 7 perc híján ő nyerte meg a megtiszteltetést, hogy bevonulhat a történelembe, mint Illéa első királynője. A sok reform után viszonylag rendbe jött az ország, de még így is akadnak, akiknek nem tetszik a rendszer. Ellenük, pontosabban az ő segítésükre kell kitalálni valamit, hogy lecsitítsák a népet, ezért Eadlyn belemegy, hogy rendezzenek egy Párválasztót. Számára. Ahol 35 fiú közül ki kell választania jövendőbelijét, aki mellette fog uralkodni. És ehhez semmi kedve...

Születése óta arra nevelték, hogy egyszer jó királynő legyen, mindent tud, amivel rendbe lehet hozni a dolgokat, de azt még nem tudja, hogy a szívét nem rejtheti tükör mögé, mint a lénye többi részét.


Alapinformációk:
A Schreave gyerekek négyen vannak, közülük három fiú és egy ikerpár.
Eadlyn (18), Ahren (18), Kaden (14) és Osten (10).


Ahren fantasztikus. Sok kritikát olvastam én is a könyvről, van, aki imádta az egész cselekményt, én azonban az ellenpártot erősítem. Szerintem Ahren sokkal jobb uralkodó lenne, de persze akkor nem élhetnénk meg egy fordított Párválasztó történetét. Tizennyolc évesen az ikerpár okosabb, eltökéltebb, céltudatosabb tagjaként belőle lesz az egyik kedvenc szereplőm, végett olyan érett és bölcs egyszerre, miközben élvezi a fiatalságot. Ott van neki Camille, akit igazán szeret, körülveszik a testvérei, akikre bármikor számíthat, de leginkább segíti őket.

Kicsit több gyerekkori sztorinak jobban örültem volna, de voltak így is bekezdések, aminek az elmúlt húsz év volt a fő témája.
Belegondolva, mennyien követik nyomon ma is az angol királyi család életét, elég kíváncsivá tett, milyen lehetett ilyen környezetben felnőni, tudni ki vagy, mekkora szereped van az egész színjátékban, amit mi életnek nevezünk. Alap dolognak tekinteni egy palotát, szolgálókat és a különleges tanulmányokat. Mesés. De mindennek vannak hátulütői. Nincsenek olyan sokan körülöttük a korosztályukból, alig van barátjuk (ismerőseik pedig mind nemesek és a környezetükben élők). Millió és egy szabály, kevés szabadidő, halaszthatatlan programok stb.

Kifejezettem tetszik, hogy megtanítják őket nyelvekre, amiket aztán használnak is, tanulnak művészeteket (zongora, vagy csak olvasás), ami mind fejleszti a lényüket, azt az embert, akinek igen fontos szerepe lesz a későbbi nagyvilági közéletben.


Ahrennek sikerült elsajátítania azokat a tulajdonságokat, amik Eadynek nem a legfőbb erényeinek sorát bővítik:
  • higgadt, de nem jégszívű,
  • okos, de nem dicsekvő,
  • türelmes,
  • megfontolt.
Ezek mind azt igazolják, hogy jobb királya lenne Illéának, mint a nővére. Nem akarom Eadlynt rossz fényben feltüntetni, de tényleg hisztis és önző.



Kadenről nem sok mindent tudunk meg, de elég csendesnek ítélem, mivel alig van olyan fejezet, amiben szerepel, és ez a szerep fontos is. Remélem, róla a következő könyv többet ír majd.



Osten pedig egy cukorfalat. El sem hiszem, hogy lehet valaki ilyen kicsinek ennyire elbűvölő. Olyan stílusa van, amit még én is megirigylek. Igaz, hogy vagy bajt kever, vagy bujkál, de egyszerűen imádni való. Egy energikus gyerekbomba. 


America és Maxon fantasztikus szülők lettek, de ki ne gondolta volna. A munka sok mindent felemészt, főleg az idejüket és az energiájukat, de a szerelmük még mindig a régi.

Hogy a 35 fiúról is szó essen:
Nagyon sokan semmilyenek. Nem tudnak olyat mutatni, amitől emlékezhetne rá bárki. Kb a mezőny harmada.
DE ott vannak azok, akik hagynak maguk után nyomot. Például Hale, Henri, Kile, sőt Erik is. Utóbbit kifejezettem megszerettem, bár neki nem közvetlen a kapcsolata a Párválasztóval. Személyes kedvencem ez a négy fiú egyvelege. Nem tudnék dönteni, ha előttem állnának, ezért egy kicsit irigylem is, tisztelem is, meg büszke is vagyok Eadlynre.

A cselekmény gondolata tetszik. Egy fordított Párválasztó. A körülmények adottak, a szereplők adottak, de lehetne mit változtatni egyesek hozzáállásán, stílusán, benyomásán.
A könyv elején utáltam Eadyt, mert nem veszi komolyan a dolgát, a végére megkedveltem.
A könyv elején imádtam Ahrent, mert ő nem festett hamis képet magáról, a végére közömbösséget éreztem.
A könyv elején volt pár bekezdés, ahol azt mondtam, most pihenek, aztán jött egy fordulat, és tovább olvastam.
A könyv végén nézegettem a lapokat, hogy lehet ilyen röviden lezárni, aztán, amikor odaértem, sírtam volna, hogy még nincs vége.
A könyv elején lelkes voltam, a könyv végén izgultam. És féltem.

Hullámvölgyek, hullámhegyek. Készüljetek fel lelkileg, mert itt minden megtörténik, amit el tudtok képzelni! Meg az is, amit nem.


Köszi, hogy benéztél!