James Dashner
Cartaphilus 2015400 oldal
(Death Cure)
***
Havadi Krisztina fordításában
ISBN: 9789632664217
Moly: 86 %
Goodreads: 3,79
"KISZABADULTAK AZ ÚTVESZTŐBŐL. ÁTJUTOTTAK PERZSELTFÖLDÖN. KOCKÁRA TETTÉK EGYMÁSÉRT AZ ÉLETÜKET. ÁM A VÉGSŐ IGAZSÁGGAL SZEMBEN TEHETETLENEK.
A Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?"
James Dashner nem jobb, mint Veronica Roth (a Beavatott trilógia írója). Aki olvasta az előbb említett köteteket, sejtheti miről beszélek, bár ez még nem az utolsó kötet. A trilógiaként induló Útvesztő mostanra egy 4 részes sorozatra nőtte ki magát, egy feledik résszel összefűzve, ami szintén van olyan hosszú, mint bármelyik kötet.
Amikor befejeztem ezt a könyvet, majd' megőrültem. Akkor még nem tudtam, hogy nem ez a vége, de esküszöm, elhittem, és nagyon nem volt ínyemre ez a befejezés. De most annál jobban várom a folytatást!
A cím nem tudom, mit akar magába foglalni. Lehet, hogy van köze valamilyen kúrához, de én nem jöttem rá, mihez. A "halál" pedig igencsak találó.
A borító viszont sokkal jobban tetszik, mint az eredeti! Ritkán mondok ilyet, de ezzel tényleg beletrafáltak a közepébe. Már a Tűzpróba fedőlapját is többre tartottam, de ez igazán tökéletesre sikerült. Magába foglalja a sivárságot, az elveszettséget egy új labirintusban, ami alapján eljutunk a régiig, a távolságot, ami a képen szereplő ember és az épület között van; sok mindent jelképezhet, ha jobban belegondolunk. Az "Eljött az igazság ideje..." sokféleképp értelmezhető, de mégis van benne valami titok. Igaz, sok minden kiderül, mégis marad válasz nélküli kérdésem a végére.
Thomas és barátai új "kaland" elébe néznek. Kiszabadultak a zseniálisan megvalósított útvesztőből, túlélték a perzseltföldi kalandozásokat, barátok jöttek-mentek, ami egy érzelmi hullámvasúthoz hasonlatos, a VESZETT pedig még mindig a nyomukban van a berögzült "Itt a vége, nem lesz több próba"- szöveggel. Ha létezne is ilyen program, akkor se hinném, hogy ilyen sokan maradnak, valamint hogy négyen közülük minden reményt felülmúlnak.
Teresa nagyon-nagyon-nagyon sokáig (sőt, még most is) kétes szerepet töltött be nálam. Volt, hogy csak benne lehetett bízni, de volt olyan is, amikor a legmegbízhatatlanabb személynek ítéltem meg az egész könyvben. Sokat kell bizonyítania, hogy újra megbízhatónak ítélhessem meg. Bár Thomas hamarabb dönt a sorsa felől, hogy visszafogadja-e, vagy sem, akadnak olyanok, akik kezdettől fogva utálták, és olyanok is, akik sose hitték, hogy bántana valakit. Se tettekkel, se szavakkal.
Newt a második kedvenc szereplőm (Dylan O'briennél senki nem jobb), de egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mindent olyan eltökéltséggel csinált, határozottan, félelem nélkül. Csodálom a jellemét és kész. Fantasztikus szerepet tölt be a történetben, egy egész mellékszálat alkot, amit ha kihagynának, szétesne az egész koszorú.
Minho pedig a három testőr-ideálom utolsó tagja, Thomas és Newt mellett ő az, akinek mindig lehet hinni, nem vezet félre, okos, megtalálja a megoldást, nem kapkod, nem hoz elhamarkodott döntéseket, határozottan vezéralkat. De a sok vezér között ő is lejjebb csúszik kicsit a ranglétrán. Az első rész óta imádom a karakterét, szintén kihagyhatatlan.
A hely, ahonnan indultak, és ahova eljutnak a végén, hát azt sehogy nem lehet egy lapon említeni. Ennél különbözőbb nem is lehetne. Az útvesztőt tűrhetőnek, majd halálosnak tituláltam, de a végcélra nincs szó. Mivel még nem tudjuk (de szeptemberben kiderül az előzmény kötetből), mi történt a próbák előtt, ezért egyelőre nem pártolok sehova. Az útvesztő előtt volt jobb, vagy a próbák után lesz az? Ehhez még kell minimum egy év, mire a feledik és a negyedik rész is megjelenik magyar fordításban. Gondolkoztam, hogy elolvasom angolul, de azt hiszem, ki tudom várni az itthoni megjelenést: addig is van mit olvasnom.
Röviden ennyit tudtam összeszedni, de mindenkinek ajánlom, aki szereti az akciót, a posztapokaliptikus történeteket, amik a jövőben játszódnak, egy új világban, ami az írótól függően döntetik el, hogy jobb, vagy rosszabb lesz a sorsunk.
Köszi, hogy benéztél!