Helló, helló mindenki!
Nem is tudom, hol kezdjem. November elején tudomásomra jutott, hogy lesz könyvbemutatója Helena új könyvének, Fanniéval összekapcsolva, nem sok reménnyel megnéztem az időpontot, és hurrá, végre olyan napra esett, hogy el tudtam menni. Szóval aznap megjártam életem első könyvbemutatóját, és ebben a posztban (próbálom röviden) összefoglalom az ott történteket, egy újabb első élményemet.
Talán ott kezdem, ami számomra a legizgalmasabb volt.
Megtudtam, hogy mi Helena Silence valódi neve. Vagyis a lektor, aki felvállalta a műsorvezető szerepét folyton úgy szólította, és nem fogom elmondani nektek, nehogy megszegjek valami írói/blogger szabályt.
Mivel kezdőként mentem oda, tök egyedül, ezért baromi nagy zavarban voltam, egy teljes órával a kezdés előtt érkeztem. Amint beléptem az épületbe, a hallban rögtön kiszúrtam a két írónőt, és ezt csak azért tudtam véghezvinni, mivel a nyáron (a Könyvhéten) már találkoztam mindkettejükkel.
Szóval a nagy felhajtás közepette alig mertem valamit csinálni, márpedig nem állhattam egész végig az ajtóban, ezért, amikor észrevettem, hogy kitolnak foteleket a terem közepére, sietve, oldalazva odasurrantam a terem másik végébe, lepakoltam és nézelődtem. Amikor az egyik nő kijelentette, hogy ő szeretne az első vásárló lenni, utána beállt már a sor, én is rávettem magam és odasétáltam a könyveket árusító pulthoz, megvettem az Ezüsthidat, kaptam hozzá egy matricát, amire rá van írva, hogy a könyvbemutatón vettem, és hogy ez a 007-es sorszámú könyv. Eleinte én is nézegettem, milyen jó lenne első vásárlónak lenni, de addigra a nő odament, utána egy másik, aki kapásból 3 kötetet vett, aztán még egy lány a barátnőjével, aki mindkét könyvből vett egyet-egyet. Így lettem én a hetedik. Igazából a nyolcasnak jobban örültem volna, mert ez a példány ADCnek lesz karácsonyra (nehogy elmondjátok neki!), és az ő szerencseszáma a nyolcas, a hetes pedig az enyém. De azért így is jó, mert a hetesről én fogok eszébe jutni. Na meg a 007 alapból vicces.
 |
| Helena Silence dedikál |
Nagyon érdekel amúgy, hogy mi az igazi neve, honnan ered az írói neve, melyik borító tetszett neki jobban a második könyvéhez (mert nekem volt egy, ami sokkal jobban tetszett), miért kezdett írni, voltak-e ismerősei, kapcsolatai az írók világában , félt-e, hogy hogyan reagálnak a műveire, mennyi kötetet dedikált körülbelül a Könyvhéten és most mennyire számít, valamint, hogy a főhősnő neve (Lena) valamilyen kapcsolatban áll-e a saját írói nevével).
Amikor végül eldöntöttem, hogy leülök, és csendben várok, nem tudtam nem odafigyelni a mögöttem ülő párra, ahol a lány folyton beszélt. Mesélt arról, hogy milyen mérges tud lenni, ha foltosan kapja vissza a könyveit, valamint (amire még emlékszem), hogy mennyivel jobban tetszik neki A viharszívű Mya Mavis borítója, mint A napszemű Pippa Kenné, mert a lánynak nincs kihúzva olyan erősen a szeme. Én még nem olvastam Fanni könyveit, de ha kijött az utolsó rész is, egyszer majd ráveszem magam, hogy kiolvassam.
Miután a lektor, Helena és Fanni is leültek a pódiumra felállított asztalok mögé a műsorvezető köszöntötte az egybegyűlteket, rajongókat, családtagokat, barátokat, volt egy hosszú monológja az írónők előző köteteiről, ezek után lesz pár párbeszéd, amit kiemelek majd, de megjegyezném, nekem az maradt meg a legjobban, hogy az Alexandra könyvesbolt országosan bakizott egy nagyot. Helena említette, hogy Fannival találkozott volna az egyik boltjukban, és miközben várt, megkereste az Enigmát. Meg is találta (egyetlen példányt), de alatta ott sorakozott az Ezüsthíd is. Ez két nappal a megjelenés előtt volt. Elvileg akkor még nem lett volna szabad kipakolniuk, ezután kiderült, hogy kaptak egy felszólító e-mailt, és visszaszedték a könyveket, de akik reagáltak Helena felhívására, és már addigra megvették a könyveket (eddig 2 főről tudni), lépjenek kapcsolatba az írónővel és kaphatnak könyvjelzőt is.
A könyvjelzőről jut eszembe, én is kaptam, névre szólóan dedikálva, dátumozva, nálam van a könyv, ADCnek dedikálva, boldog karácsonyt kívánva neki, dátumozva, ő is kapott könyvjelzőt, és ott van a matrica, amin a sorszám (007) szerepel. Ennyi mindent begyűjtöttem aznap. Ó, és mielőtt elfelejteném megemlíteni a szíves vendéglátást, kaptunk pogácsát és egy-egy üveg vizet is, olyan volt, mint egy klubdélután.
Említették, hogy nemrég elkezdtek találkozgatni az írónők, beülnek a könyvtárba, laptopjaik egymás felé fordítva, és csak írnak egészen zárásig. Szóval ha valaki találkozik a Szabó Ervin Könyvtárban velük, ne zavarja őket, valamint nagyon fontos, ne lessen bele a munkába, mert lehet, hogy épp egy új regényen dolgoznak.
Fanni bevallása szerint a Pippa inkább egy posztapokaliptikus regény, míg a Mya disztópikus. Elismerte, hogy ő mozaikosan szokott írni, van hogy megírja a könyv középső két fejezetét, aztán az elejét, és később a végét, aztán összeköti őket, de próbálja elhagyni ezt a szokását, ezért a Mya már kicsit jobban hasonlít egy lineáris történetre. Minden nap szokott írni, neki ez olyan, mint az evés vagy az ivás, szóba se jön, hogy kihagyja egy nap. Azonban idén mindkét írónő munka mellett ír, tehát amikor tehetik, időt szakítanak hobbijukra, kihasználva egy kávé- vagy ebédszünet 15-20 percét.
Helena pedig pont az ellentéte. Az Enigmát teljes egészében időrendi sorrendben írta, és amikor Fannival elkezdtek közösen írni, kicsit ő is belekóstolt a mozaikos írásba. Állítása szerint az Ezüsthidat elkezdte a közepén, aztán megírt itt-ott egy-egy jelenetet, és később kötötte össze. Most már kíváncsi vagyok, mi lett az eredménye ennek az együtt írásnak. Nem szokott minden nap írni, de ő sem hanyagolja a szórakozást. Ezt alátámasztja a második könyve is, ami több, mint 200 oldallal lett hosszabb, mint az első.
Szóba került, hogy az Ezüsthíd nem is lehetne Vörös Pöttyös, mivel ez a műfaj már inkább pszicho-thriller.
Ott folytatódik a történet, ahol az Enigma abbamaradt, nem is volt kérdéses, hogy megjelenhet-e, annyira megdöbbentő volt, hogy egy ilyen szelíd, kedves, csendes lány, mint Helena, a romantikus kötete után ilyesfajta változásra vetemedjen. A szégyenlős Helena azonban kezdi feszegetni a határait, ugyanis ennél a könyvénél már 2 (!!) előolvasója is volt, akik vagy a humorát emelték ki, és biztatták, hogy nyugodtan tegyen bele vicceket, vagy egyszerűen el voltak bűvölve a történettől. Lenáról kiderült, hogy sokkal érettebb, tehetségesebb lett, egyszóval felnőtt. Alex nélkül nem lenne második rész, de az elején nem igazán szerepel. Valamint Lena "amnéziás" lett, de ez nem is nevezhető amnéziának. Akik olvasták az első részt, sejthetik, miről van szó. Továbbá én már a Könyvhéten megkaptam a kézirat első két fejezetét, szóval tudok egyet s mást a sztoriról, de még nem igazán gondolkoztam a végkifejletten, vagy a részleteken.
A Myá-ról annyit mesélt Fanni, hogy sokkal több a szereplő, ugyanott folytatódik a történet, ahol abbahagyták, Pippa élete nagyban megváltozik, Sápadtak között ébred, félelmetes, traumatikus dologként éli meg a szituációt, Mya szerepe pedig sejthető volt. A folytatást sokkal hosszabb idejébe telt megírni, mivel közben írói válságba került, komolyan ráébredt, hogy a Pippa már kint van, nem változtathat rajta, és ez kicsit megrázta, de amint befejezte a második kötetet, kezdett visszatérni az életbe.
A lektor említette, hogy a kiadó is meggyengült, ugyanis a régi 80 grammos papírt 53 grammosra kellett cserélni, mivel túl sok az új megjelenés, és nagyon drágult a papír ára is. Amikor meghallottam, hogy ennyit csökkent, rögtön megnéztem a kezemben lévő könyv papírjait, de nem igazán éreztem a változást. Ez a drasztikus csökkentés viszont nagyban észlelhető például Cassandra Clare - Mennyei tűz városa című könyvén. Amikor a kezembe fogtam a befejező-kötetet, kicsit elszomorodtam, hogy már a Könyvmolyképző is slozipapírra nyomtat. Bár el kell ismerni, a vékonyabb könyveken, mint a legutóbb megjelent magyar írók regényei nem ennyire rosszak, szóval most egyre pozitívabb vagyok, várom, hogy milyen lapjai lesznek a karácsonyi ajándékaimnak!
Szerintem idén már nem tudok erről írni, de jövőre biztos, hogy hozok Ezüsthíd ajánlót!
A Myá-ról annyit mesélt Fanni, hogy sokkal több a szereplő, ugyanott folytatódik a történet, ahol abbahagyták, Pippa élete nagyban megváltozik, Sápadtak között ébred, félelmetes, traumatikus dologként éli meg a szituációt, Mya szerepe pedig sejthető volt. A folytatást sokkal hosszabb idejébe telt megírni, mivel közben írói válságba került, komolyan ráébredt, hogy a Pippa már kint van, nem változtathat rajta, és ez kicsit megrázta, de amint befejezte a második kötetet, kezdett visszatérni az életbe.
A lektor említette, hogy a kiadó is meggyengült, ugyanis a régi 80 grammos papírt 53 grammosra kellett cserélni, mivel túl sok az új megjelenés, és nagyon drágult a papír ára is. Amikor meghallottam, hogy ennyit csökkent, rögtön megnéztem a kezemben lévő könyv papírjait, de nem igazán éreztem a változást. Ez a drasztikus csökkentés viszont nagyban észlelhető például Cassandra Clare - Mennyei tűz városa című könyvén. Amikor a kezembe fogtam a befejező-kötetet, kicsit elszomorodtam, hogy már a Könyvmolyképző is slozipapírra nyomtat. Bár el kell ismerni, a vékonyabb könyveken, mint a legutóbb megjelent magyar írók regényei nem ennyire rosszak, szóval most egyre pozitívabb vagyok, várom, hogy milyen lapjai lesznek a karácsonyi ajándékaimnak!
Szerintem idén már nem tudok erről írni, de jövőre biztos, hogy hozok Ezüsthíd ajánlót!
Köszi, hogy benéztél!